 |
| Zene ajánló: Cozombolis - Végre itt a nyár! |
Before the summer - A nyár előtt...
2013. június 13. csütörtök
Éld az életed, mert csak ez az egy van belőle. ~ Ennyivel tudnám jellemezni a mai napomat.
Reggel a szokásos ébresztőre keltem, Demi Lovato - Heart Attack című számára. Gyorsan kikeltem az ágyból, majd felhúztam a redőnyt, megágyaztam, és a ruháimmal a fürdőbe vonultam. Felkaptam magamra egy kék pólót, egy színes nadrággal és egy tornacipővel. Hajamat kiengedve hagytam, mert miért cicomázzak?! Fogat mostam, majd leballagtam és tesóm szobája felé vettem az irányt.
- Sam - kopogtam be, de egy hangot sem adott ki. Megpróbáltam még egyszer, de megint nem jelzett vissza, ezért besétáltam a szobájába. Sehol nem volt. Az ágyán találtam egy üzenetet:
"Anyu, Liz! Adam már vár náluk, ott vagyok. Majd jövök. x"
Mélyet sóhajtva tettem le az üzenetet az asztalára, majd hátra estem az ágyában. Ez sem az én napom - gondoltam magamban, mielőtt ismételten nekiveselkedtem volna a mai napnak.
Magamban még egyszer elmondtam, hogy túl fogom élni ezt a napot is, és elindultam a táskámmal a konyha felé, eltenni az ebédemet. Utána tesóm előhagyott szürke pulcsiját magamra kapva vettem az utam az iskolába. Az előtt állva megláttam egyetlen barátnőmet, Brooke-ot.
- Hello csajszi! - köszöntem oda neki mosolyogva.
- Mi a baj Lizzy? - érdeklődött kedvesen, barna haját a válla mögé átdobva.
- Sam. Ma reggel sem volt otthon. Tartok tőle, hogy valami nagyon nagy baja van - meséltem neki. Ő volt az egyetlen személy talán, aki mindent tudott rólunk, illetve ő és Adam. Adam bátyám legjobb barátja, már alsó osztályok óta. Együtt járták az általánost, a gimit és most a fősulit is. Tény, Ad valamivel idősebb tesómnál, de ez sosem volt probléma. Mindig bevárták a másikat, ma pedig olyanok, mintha valami lenne közöttük. Pedig mind a kettőjüknek barátnőjük van.
- Nem lepődnék meg, hogy baja van. Figyelj Liz. Ma már mindenki az ég egy adta világon tudja, hogy feloszlott a One2Five. Illetve, hogy már nem egy csapatként működnek. Egy csapatot mindig megvisel, ha kilép az egyik tagjuk. Náluk pedig ez történt. A legjobb barátai voltak a srácok - mondta szomorúan.
- Észre kellett volna vennem! A banda nem most oszlott fel... LÁTNOM KELLETT VOLNA, HOGY VALAMI NINCS RENDBEN VELE!! - sikítottam. Szörnyű bűntudat gyötört, és legszívesebben leköptem volna magamat. Borzalmas testvér vagyok. Ő mindig látta rajtam, ha baj van, én meg úgy 4 hónapja nem láttam semmi mást magamon kívül. Ez több volt, mind borzasztó.
- Shhh. Lizzy! Már nem tehetsz semmit. Akkor se tehettél volna semmit. Egy banda megalakulása során mindig vannak ilyen következmények. Most csak hagyni tudod, hogy tesód Adam vállán sírja ki magát. Ha jól lesznek minden menni fog tovább az eredetiben.
- Neked legyen igazad - sóhajtottam.
Délután négy óra, Danielsson lakás; Jönköping.
Az ágyamban feküdtem, amikor valaki kopogott az ajtómon.
- Tessék - szóltam ki. Az ajtó nyílt, én pedig fokozatosan emeltem le a tekintetem a plafonról az illetőre. Számításaim szerint anyámnak kellett volna bejönnie, de ehelyett Sam-et láttam. Teste karcsúbb volt, mint amikor egy hete láttam, ez pedig megijesztett. Szőke haja összekuszálódva lógott az arcába, szemei pedig elveszítették intenzív ragyogásukat.
- Elizabeth - kezdte, majd hozzám sétált, és leült az ágyam végébe. - Azt szeretném kérdezni, hogy van -e kedved velünk nyaralni. Kaptunk egy fülest, hogy Brooke nem lesz itthon a nyáron. Egyedül pedig téged sehová nem engednek el...
- Hová mennénk és kivel? - ültem fel én is az ágyon.
- Egyenlőre csak Ad-éknél lennénk, és körbeutaznánk az országot. Utána még mi sem tudjuk, hiszen ezzel nem telne el három hónap - nevetett erőtlenül.
- Rendben - bólintottam, tesóm pedig nem kicsit lepődött meg.
- Komolyan mondod? - kérdezte.
- Nem, csak hülyéskedek. Persze, hogy komolyan! Veletek szeretnék nyaralni Sam.
